4. nap (2023. december 20. szerda)
Több mint 550 km, egy határátlépés és érkezés a tengerpartra. Ennyi fért bele ebbe a rövid napba. Amúgy 1206 km-nél tartunk...
Szófiát végül is kihagytuk... köszönhető ez annak, hogy az őt ölelő magas, hófödte hegyeken átverekedve magunkat, iszonyat köd fogadott. Hosszan, laposan. Inkább hagyjuk magunk mögött e szomorú tájat.
Téptünk az elkerülőn. Irány az autópálya!
Nem mondhatnám, hogy ez az MB100 természetes közege, főleg hogy a magyar alföldre jellemző alagutak helyett itt bizony gyakran neki küldik az embert a meredélynek... 
De így legalább tudtunk néhol bőven 100km/h feletti sebességgel (üresben) gurulni a túl oldalán...
Csak úgy faltuk a kilométereket. Észre se vettük és túl voltunk az első 200-on. Enni kéne... hallom hátulról. Én benyomtam reggel a tegnapról maradt két palacsintát... - válaszolom. Megszoptuk... - hallik. És valóban.
Menet közben ritkán eszünk a kocsiban, de úgy belejöttek, hogy még engem is megetettek a határ előtt.
15:20 körül értünk a határra, Kulata... 4 kapun is engedték az érkezőket.
10-20 perc és már az első (kikerülhetetlen) autópályás fizetőkapunál pergettem a 2 eurót. Ez nem sok... de tavaly már beszoptuk, akarom mondani bedőltünk a kis összegnek - nem számolva a kapuk iszonyat sűrű előfordulásával. Így megkértem a GPS-t, hogy kanyarítson nekem egy utat a tengerparti, ingyé... 216 km... Hát nem mondom, hogy nem lenne olcsóbb pályán menni a sokkal rövidebben, de ha már elvei vannak az embernek, akkor legalább az egész család szopjon érte...
Mentünk az alsóbbrendű görög utakon. Forgalom szinte nulla. Mondhatnám, hogy mi voltunk a forgalom.
Jobbra, a Macedón határral párhuzamosan indultunk, a határt képező hegyvonulat lábánál. Aztán egy határozott balossal elkezdtük a tenger és köztünk lévő távolságot lopni ...
Jó hangulatban gyorsan telt az idő. Próbáltunk a nyomvonal mentén Lidlt találni, hogy ne kelljen másnap a vásárlással foglalkoznunk (1 db zsömlénk maradt...).
A görög közlekedést mintha nekem találták volna ki... A táblák csak irányadók... A lámpa használata csak sötétben jellemző... semmi flancolás. Imádom. (Itthon a hócipőm tele van, hogy verőfényes nappal bemondják a rádióban, hogy kapcsoljuk fel a lámpát, hogy jobban lássuk egymást... egy frászt: ne ülj autóba, ha nem látsz rendesen, ne vezess ha nem tudsz annyi figyelmet összeszedni, odakoncentrálni, hogy az észrevételemhez lámpára van szükséged... Jaj, de megnéznék egy görög-magyar baleseti statisztikák... vajon a lámpátlan görögök, vagy a fenyőfaként kivilágított magyarok ütköznek többet?)
Szóval - nagyon jól haladtunk. Jobban, mint az autópályán. És alig sikongtak a hátul ülők. 
Még a bevásárlást is megejtettük. (Iszonyat árak vannak, de ezt még megnézem újra, mert most nem hittem a szememnek.)
Még a bevásárlást is megejtettük. (Iszonyat árak vannak, de ezt még megnézem újra, mert most nem hittem a szememnek.)A parton hosszan kerestük a megfelelő helyet, mert a Gold Beachen érezhető szagokat nem tudtuk elfogadni. Végül a mellékelt térképen látható helyen álltunk meg. Gyors séta a parton. Jó lesz!
Rutinos ágyazás, pakolás... Alvásba fulladó beszélgetés.
Nincs túl meleg, a fűtés eddig minden megállásnál folyamatosan ment... Itt is kellett, de legalább a reggeli kép készítésénél nem voltak befagyva a pocsolyák... végre.
Most 9 óra, szikrázó napsütés, 8°C... lassan ébresztek.
A túra teljes térképét, napi bontásban, itt éred el:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése