18. nap (2024. január 3. szerda)

Ébredés a Szófia felett a 81-es út mentén, egy dombtetején, a szántás szélén... Itt: https://www.google.com/.../data=!3m1!1e3!4m2!4m1!3e0...

Mint említettem tegnap, nem volt egyszerű ide felérni... De reggelre kicsit engedett a sár... (mindössze +2°C, volt és nem fűtöttünk... de valahogy nem is hiányzott) már megnéztük a tegnapi iszonyat emelkedőt, de azt kell, hogy mondjam: sötétben minden gorombább, mint a napsütésben. De nem sütött a nap... borongós nap elé nézünk már megint... És ugye, hazafelé minden ló jobban húz, így ismét azt kell, hogy mondjam: 10 óra körül már az autóban ültünk... Első körben megpróbáltam önerőből megfordítani az MB-t, aztán jöhet a tolás...

Nem kellett tolni... - na nézzük azt a lejtőt!

 

Hát kellemesen párás volt az első szélvédő, hogy úgy tűnjön: sima ügy. Az aszfaltnál azért leálltunk pár percre párátlanítani, mert ugye nem árt, ha az ember látja, hogy ki jön szembe...

Haladtunk a dimbes-dombos bolgár utakon... de az egyik emelkedőnél furcsa érzésem támadt... Mintha az előbb megcsúszott volna a kuplung... Csak az érzés maradt meg, mert persze ösztönösen visszább vettem a gázt, így igazából csak az érzés maradt. Lehet, hogy elkopott a kuplungom? Ha jól rémlik 8 éve cseréltem... kb. 80e km-rel ez előtt... egy kuplung azért ennél többet szokott tudni, főleg, ha nem gagyi. Az MB-be sose rakunk gagyi alkatrészt, mert ugye, hosszabb távra tervezünk vele... Nem nagyon fűlt hozzá a fogam, hogy az előttünk álló nagy hófödte csúcsok előtt a kuplung csúszását próbálgatva tegyen tönkre a kuplungot... de azért egyszer rápróbáltam: 5. fokozat, full gáz... és igen... szépen húz, de aztán csak megcsúszik. OK. Közlöm a tényt a családdal: lassabban fogunk haladni, kuplungkímélő üzembe... Ha túl leszünk a havas csúcson, akkor menni fog... ha nem, akkor ... de nincs olyan, hogy nem... Jöttem én már haza Olaszból kuplung nélkül is...

Szóval kicsit lazábbra vettük a sebességet... inkább kisebb fokozatban, lassabban mentem neki a meredekebb feljáróknak... udvariasan előre engedtem mindenkit, imádok leglassabb lenni.

Simán megvolt a hegygerinc. Észre se vettük... az az igazság, hogy egyszer sem csúszott meg a kuplung. Vigyáztunk rá... messze még az otthon...

Na, megnyugodva mentünk még a szelídülő domborzaton pár tucat kilométert, amikor is úgy döntöttem, hogy ránézek én arra a kuplungra, hiszen az MB-ben még bovdenes a kuplung is... így lehet, hogy ha kicsit lazítok rajta, akkor megszűnik a csúszás és béke... (Azért mondhat bárki bármit... de ezzel az öreg csotrogánnyal valódi eséllyel indulok a hazaútra, egy ultramodern, elektronikával telerakottal meg semmit se tudnék kezdeni.)

Megálltam egy parkolóban, kinyitom az autó kis motorháztetejét, megnézem a kuplungállítási lehetőséget... két 10-es kulcs kell hozzá. Kutakodom hátul, a szerszámos nem szeretném kibontani... a gyors elérésű kis rekeszembe kotorászom. A lányok közben elmentek folyó ügyet intézni... Teodóra visszatérőben jelzi, hogy az MB-nek is pisilnie kellett... Nézem és valóban... szép kis tócsa a blokk alatt... Megnézem az olajszintet... oké és a hűtőt... oké. Akkor ez üzemanyag lesz. Szuper. Visszarakom a 10-es kulcsokat... tuti, hogy az üzemanyag valahol ráfolyik a kuplungra (is) és attól csúszik. Az MB-ben a régi Barkaszhoz hasonlóan az utastérben az első két ülés között van egy burkolat, amit leemelve férünk hozzá a blokkhoz... Nézzük... Értelmesen... Az megy nekünk.

 

Vera kihagyja - nézzük a gyerekekkel... Né, már... ez a csillogó valami meg itten mi? - kérdezem... Mintha letört volna egy tengely és beszorult volna a hengerhez... Megfogom fogóval (feltételezve, hogy forró). Ó - ez csak egy eltört 5-ös fúrószár, valahogy ideesett... Keressük a csorgás nyomát... Hugó alámászva próbálja szűkíteni a helyet... de nem találunk semmit... semmi gyanúsat.

Na, beindítom, hátha nyomás alatt jobban látszik... Beindítom és megvan, itt spriccel!

Nem értek az autókhoz, de megpróbálom elmagyarázni, aztán reméljük, hogy nagy marhaságot nem mondok. A lényeg: az adagolóból vagy miből... indul egy cső, ami rámegy az első henger befecskendőjére... a befecskendő másik oldalán egy ugyanolyan cső, a második henger befecskendőjéhez és onnan a harmadik befecskendőhöz és onnan egy a negyedik henger befecskendőjéhez. Nem... nem... Lányok! Nem éri feladni és elmenni... tessék most már végig olvasni!

Tehát minden hengerhez olyan befecskendő van, aminek a fő, középső csatlakozásán kívül, két plusz csatlakozása is van, egy bejövő és egy kimenő... Hol itt a hiba?

Na? Ki találja ki? - Hát persze, hogy a 4.-nél lehet gond... mert ott nem kell a .... ? Na, mi nem kell?

Hát a kimenő nem kell.

De van. És azon szépen fröcsköl a diesel... Gondolom a rutinosabbak már arra is rájöttek, hogy mi lehetett az a törött fúrószár.

 

Na, megoldottuk... Béke.

Persze ettől a kuplung még csúszik... Majd leég róla az olaj... gondolom. De azért nagyon nem erőltetem a csúsztatást, mert felgyújtani se szeretném az autót... (azért megnéztem, hogy ott van-e a porral oltó a helyén...)

Nem tudom, hogy mennyi üzemanyagot küldtünk el a nem létező 5. hengerbe, de azért a következő benzinkúton megállok feltölteni... 9.8-as átlagfogyasztás. Nem is olyan rossz. Vettem egy féktisztító sprét is, próbáltam a kuplunghoz be nyomni egy kis oldóanyagot... hátha... Hát nem mondom, hogy nagyon sikeres voltam... és talán elégé bátor se, mert amikor nagyon sistergett, akkor azért inkább ráhagytam.

Kicsit megnyugodva, immár sokkal látványosabb gázokkal folytattuk az utunkat. Néha, néha megcsúszott... de csak kisebb csúszásokat hagytam neki, hadd kopjon az az olaj...

A vidini határátlépés gyors és gördülékeny... Veszünk román matricát (csak jelzem, ha arra jártok, a határ utáni első Petro kútnál csak kamionos matrica kapható, de 100m-rel arrébb a Lukoilon már van normál is...). Élvezzük az ismerős táj, ismerős nyom előnyeit... nem figyelünk semmire - csak haladunk... Közben azért rájövünk, hogy ma még alig ettük. A Duna egyik kanyarulatában megállunk, kipakolunk... majd vissza, mert kint túl nagy a szél... és palacsintát sütünk... Olyan jó ezt így leírni. Mert az igazság az, hogy mi téblábolunk, Veronika meg palacsintát süt... Jól esett. De tényleg... Itt akár maradhatnánk is, de még nagy a táv - inkább haladjunk kicsit.

 

 

 

Jókat veszekszünk a GPS-szel, aki sokadjára sem akarja felfogni, hogy nem akarunk Szörényvár után Lugos felé felmenni az autópályára, hanem inkább a Duna vonalát követnénk... Bizonygatja itt nekünk, hogy az több mint 100 km-rel hosszabb... de tudod ki hisz neki? Hát mi nem.... így maradunk a Duna parton és kussoltatjuk a GPS-t. Persze erre berágott ránk és még a maradék netünk is elment... csak szerb. Na, azt nem... Be izzítom a MapsMe offline térképét... azt mondja, hogy ha visszafelé mennék, akkor... Kapja be. Kikapcsoljuk. Nem kell nekünk elektronika! Orsova után magunkra maradunk a sötétbe burkolódzó, girbegurba úton. Szinte semmi forgalom. Ezt szeretem... a saját tempóban, a saját íveimen... Haladunk... néhol már 60-nal is.

Közben a nyomrögzítő Garminra azért néha ránézek, hogy valóban ott vagyunk-e ahol lenni szeretnénk... Az egyik ilyen ránézésnél látom, hogy a tracknek pöcse nőtt. Opsz... Vagyis: mi a szösz? Óh, megvan... Tavaly itt álltunk meg éjszakára. Már tépem is le az MB-t az aszfaltról! Majd fék és tolatás... Kicsit mellé mentünk... De másodjára megvan. Beállunk a tavalyi helyünkre az óriások székének árnyékába.

19 óra és korom sötét... Egyedül egy kihalt völgybe... Fűtsünk! - mondja Vera... Fűtöttünk... Fűtsünk jobban! - mondja Hugó... és fűtöttünk... Szép lassan fogynak el a szavak, de a vége nem kérdés:

Béke.

 

 

A túra teljes térképét, napi bontásban, itt éred el:

Google Maps