1. nap (2023. december 17. vasárnap)
A szombati indulást egy váratlan fülgyulladás miatt kénytelenek voltunk átrakni vasárnapra.
Így aztán vasárnap volt az Úr azon napja, amikor is a 32 éves MB100, két felnőttel és két tinivel a fedélzetén, kigurult a szegedi udvarból.
Menet közben megebédeltünk... A nagy kocsi előnyei...
Temesvár... jött és elmaradt...
Innen a dél felé vettük az irányt, a szerb határ felé. Nem is tudtam, hogy a román fő utakon 100 km/h a megengedett sebesség!!? Legalábbis az új GoogleMaps bőszen biztatott, hogy még nyugodtan gyorsulhatnék a szokásos 88-90-től, de persze nem tettük. Viszont, a sebesség korlátozásokat is pirossal jelezte. Ilyen szabályosan már régen közlekedtem. Fura, hogy egy applikáció milyen hatással van az emberre. Főleg úgy, hogy ennyi sebességkorlátozást betartó autót én még Romániában nem láttam...
Viszont, a sebesség korlátozásokat is pirossal jelezte. Ilyen szabályosan már régen közlekedtem. Fura, hogy egy applikáció milyen hatással van az emberre. Főleg úgy, hogy ennyi sebességkorlátozást betartó autót én még Romániában nem láttam...Temesmóra-Versevát határátkelő előtt dobtunk egy balost és igen alsóbbrendű utakon követtük a határ ívét.
Itt futottunk bele egy rendőri ellenőrzésbe is - jobb előbb, mint utóbb - ahol tört angolsággal megcsodálták a matuzsállamunkat és rácsodálkoztak az athéni végcélra (ami ne az, de ne vesszük el a részletekbe!)
Szászka után megálltunk. Ez volt az első tervezett megálló, innen indulva 2.3 km gyaloglással egy csodálatos völgyön át megnézhető egy vízesés. Sajnos a falú végén található parkoló nem nyerte el a tetszésünket és az aszfaltból murvába átmenő, hegyre kígyózó út is túl csábító volt... Keresünk fentebb parkolót, majd holnap visszagurulunk.
Pár kanyarral fentebb találtunk is egy patakkal szegélyezett, kőomlással határolt kis placcot, amely tökéletes helynek tűnt.
Megálltunk.
A nap már lemenőbe, de azért még kb. egy óra világosságot ígér. Kicsit szétnéztem a környéken... közben a főúton megállt egy fiatal pár, az ember átugrott a patakon és dobált pár követ a kocsihoz... ők is kertet építenek... Fentebb vannak fiatal farkasok is! Próbálják kedvünket szegni... 
Közben észleltem, hogy ezt a kis rejtett megállót a legtöbb erre járó szaróhelynek használva, tele van bomladozó wc papírhalmokkal... Vadkemping... ja.. az, vad.
Annyira csábító az a murva!
Ezt a vízesést sem fogjuk már idén megnézni.
A hegyen, a naplementében vivő autós ösvény nagyon hangulatos volt. Szebbnél szebb hegyhátakat, apró falvakat kötött össze. Közben folyamatosan lestük a letérőket, de általában nagyon sarasak voltak, nem kockáztattunk.
Végül egy erdei pihenőnél álló útépítő nehéz gép mögé parkolva úgy éreztük, megérkeztünk. Egy éjszakára ideális...
Az esőbeálló is jó állapotba volt. Bár ilyen hidegben, úgyis a kocsi lesz az életterünk. Kicsit bóklásztam a környéken és találtam, egy a patak partján kanyargó, jól járható, elhagyott kis utat... nem kellett nagyon győzködni a bandát, átálltunk ide. Szem elöl rejtve, a fák takarásába töltöttük az éjszakát.
Az első éjszakára készülés mindig hosszadalmas és vontatott... tele bénázással, tévedéssel, kiabálással... ez is olyan volt. De a hangokat nem az indulat, hanem az ugratás... a jókedv szőtte át. Élveztük... majdnem ráment egy óránk, mire minden a helyére került... mi is... A beszélgetéssel, viccelődéssel tűzdelt munka mellett gyorsan telt az idő. Közben besötétedett, a hozott kajából megvacsoráztunk, megnéztünk egy jó kis filmet és lefeküdtünk.
Az ágyakat idén újra szivacsoztuk. A minimális szivacs vastagság 10 cm. Az ágyazás előtt begyújtott fürdőszobai fali gázos melegítő kellemes hőmérsékletet tart. Nincs párásodás, csend, béke, patakcsorgás. Ezt az idillt persze percenként megtöri a szén-monoxid érzékelő zöld felvillanása... Remélem, hamar lemerül az eleme.
Remélem, hamar lemerül az eleme.A túra teljes térképét, napi bontásban, itt éred el:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése