17. nap (2024. január 2. kedd)
Ébredés a free wifivel megáldott Gritsa bícsen...
https://maps.app.goo.gl/zvLzJfj3AgTScW2g9
Borongós napra ébredtünk... olyan semmihez sincs kedvem napra. Így aztán már hajnali 10:20-kor beindítottuk a csettegőt, irány a határ!
Alig hogy elindultunk az eső is elkezdett ijesztgetni... el sem akartunk hinni. Immár 37. téli napunkat töltjük Görögországban, de eddig sosem esett. Na, mondjuk a jelenlegi csöpögést sem nevezhetjük esőnek, de a napnak délután 1-ig nyomát se láttuk. Viszont volt egy félóra, amikor már valóban esett.
Haladtunk Tesszoloniki irányába... egészen addig, amíg egy kertészet előtt Veronika kérésére meg nem álltunk. Olajfát szeretne haza vinni... meg ezt és azt... Szerencsére az eladó értelmesen elmagyarázta neki, hogy az általa kívánt növényzet már itt sem él meg, csak 200 km-rel délebbre... Na, mondjuk ez fura volt, de legalább elférünk az autóban. 
Lidl... reggelire elleptük a pékárus pultot.
A makedón határ előtt fékeztem... Mi a szösz, elvileg a bolgár határ volt a cél... Na, ennyit a "hajnali" indulásról... nem nagy kavar, de egy 10 km pluszt tettünk így bele, irány Kulata, a bolgár határ... még 90 km.
A határon, az iszonyat hosszú sor ellenére könnyedén és hamar átértünk, köszönhető a határőrök rugalmasságának, akik a két kiépített kapu mellé csináltak egy negyediket is úgy, hogy odaálltak ketten a széles kamion sávhoz és annak felén el kezdték az autósokat is átengedni. Erre érdemes figyelni, mert így az eleve két sávon araszoló autók mellett, a meglepően pangó 3. sávot még ketté osztották, így az dupla, sőt! tempóban haladt.
Mi persze, hogy mindennek az első sávban állva voltunk a síró szemtanúi... Szerencsére itt nem románok laknak... szóval nincs tülekedés ... sőt, inkább kis töketlenkedés van... így egy kettes sávos lassú indulást kihasználva máris a 3. sávban voltam sokkal-sokkal előrébb, amiből átálltunk a 4. megnyíló sávba negyedikként... így esett, hogy a több százméteres sor ellenére nem töltöttünk 5 percet sem a görög-bolgár határon.
Vettünk autópálya matricát, és irány tankolni... de közben - végre... sikerült a szolgáltatóval kapcsolatba lépni és elkezdtük intézni az internetes anomáliánkat. Valószínűleg az ottani ügyintézőnek is hosszú lehetett a szilveszter, mert záróráig odáig jutottunk, hogy az eddigi roaming 2,3 tiltásunk mellé betette az 1-et is... Na, ezt hívom én szopásnak. De majd ma újra neki futunk.
De majd ma újra neki futunk.A határon álló sorból már következtethetünk volna arra a dugóra, ami a több sávos autópálya egy sávosra szűkülésekor fogadott 20-30 km-rel arrébb...
Na, gyorsan kértünk egy pálya mentes alternatívát, és átaraszolgattunk az 1 számú főútra.
Te, tankoltunk már? - kérdem... Úgy rémlik, hogy nem... Kút keresés... 9.1-es átlagfogyasztás.
Sötétedik.
A főútról több helyen is letértem, alvó helyet keresni, de mindig olyan putris környezetbe kerültünk, hogy egyrészt nem hittünk a szemünknek, másrészt: behúzott farokkal igyekeztünk menekülni... Így esett, hogy végül autópályán 7 órára beértünk Szófia "kertvárosi" részére. És ha már láttátok gettót, akkor higgyétek el, hogy még nem. 
Na, mindegy.
Végül egy a Google maps által ajánlott kilátópontot céloztam meg. Mondjuk nem volt egyértelmű, hogy autóval megközelíthető-e, de egyértelművé tettük. Nem mondom, hogy egyszerű volt, mert úgy tűnik, hogy itt is esett az eső. Meredek, szűk... saras. Na, ide tuti hogy nem fog senki se jönni elzavarni. Jobbra egy kerítés, balra csodálatos kilátás a kivilágított városra. Azért kértem, egy műholdképet, hogy mi lehet a kerítés mögött, mennyire kell csendben lennünk. Nézzétek meg ti is! Nincs itt semmi.
Rendezkedés, vacsora... lefekvés...
Már épp a 220V-ot izzítottuk a tévézéshez, amikor is felkelt a nap. Fényárban fürödtünk.
A kerítés túloldalán egy kis katonai dzsip ontotta ránk a fényét. Kb. 4m-re állhattunk a kerítéstől. Kiszálltam, kértem Verát, hogy jöjjön ő is, mert ugye: jóban, rosszban... de nem: gondoltam egy jobb angollal jobban boldogulunk. De nem. Két - alapvetően szimpatikus - egyenruhás próbálta elmagyarázni, hogy itt tuti nem fogunk éjszakázni... hosszan beszélgettek - mi leginkább hallgatóságként voltunk jelen... próbáltak ők megegyezni, hogy hova küldjenek minket, de mivel ők egy kukkot sem beszéltek angolul, mi meg ugyanennyit bolgáriul, így arra jutottak, hogy menjünk ahová akarunk. 
Mentünk.
Ez a Szófia nem akar minket... átvágtunk rajta és az északi részétől kb. 10 km-re tértem le az útról egy barátságosnak tűnő földútra, ami kb. 50m alatt vált ellenségessé. Iszonyat meredély... agyagos, nyomvályús... Ide ne!! Kéri Vera... Már elkezdtem, befejezem... ordítom túl a bömbölő MB100-at. A gyerekek a hátsó ülésen némán kapaszkodtak mindenben... Reménykedtek. Mert a kanyar kanyart követő pattogásból nekünk ez maradt. A remény és a padlógáz - ezek már számtalanszor segítettek.
Felrobbantunk a hegyre... a tetején még átverekedtük magunkat egy nagyobb nyálkás tócsán és kicsit csúszkálva, de beálltunk vízszintbe. Maradunk. Sehol senki... A legközelebbi fény is kilométerekre.
De hogy fogunk innen kiállni? - kérdik... Az már legyen a holnap gondja.
És ott folytatjuk, ahol abba hagytuk: 220V, filmnézés... Az utolsó offline mentett filmem az útra, ha ezt megnézzük, akkor már csak a Szándokán sorozat marad...
A film címét elfelejtettem, de ha valakinek beugrik, hogy melyi ez a magyar film, írja már le, mert nekünk nagyon bejött, így szeretném ajánlani.
Gergely film kritikus, 40.múlt.és édesanyjával lakik. Nagy nőcsábász... de minden kapcsolatában hibát talál, a tökéletest keresi. Saci, az új szomszéd messze nem tökéletes, de terhes. Az édesanya szívelégedetlenséggel kórházba kerül... és akkor kezdődhet.
Na?
(Közben megjött az infó:
)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése