9. nap (2023. december 25. hétfő)
Az egy napos pihenés elégnek bizonyult, hogy többekben felmerüljön a kérdés: Hova megyünk ma? Na? Hova?
Hát kicsit arrébb állunk, de nem megyünk sokat, mert tavaly a generátor hiba miatt kicsit átrohantunk ezen a részen. Irány Lefkáda!
Lefkáda Görögország középső részén, a nyugati parton elterülő félsziget Kefalónia előtt. Viszont mi ezt felülbíráltuk. Mivel a szárazfölddel nincs szárazföldi kapcsolata (csak egy felnyitható híd - és ugye a híd alatt meg víz van...) így úgy döntöttünk hogy számunkra Lefkáda Jón tenger egy szigete lesz. 
Úgyse voltunk még szigeten (ja.. de Évia szigetén tavaly, ami az Égei-tengeren található és két híd köti össze a kontinenssel...)
A nyomvonalat megtervezve döbbenten látom 160 km. Miii? Azt hittem, itt van a szomszédban... Távolabbról nézve látszik a hatalmas kerülő. Kikapcsolva a fizetős utak kerülését, barátságos 40 km lett... Na, ezt már szeretjük. Az Amvramiai öbölt csak keletről lehetett volna megkerülni, de 3 euróért áthajthattunk a nyugati parton egy 1600m-es alagúton, a tenger alatt...
Az Amvramiai öbölt csak keletről lehetett volna megkerülni, de 3 euróért áthajthattunk a nyugati parton egy 1600m-es alagúton, a tenger alatt... A szigetre érve megálltunk a 14e fős Lefkáda nevet viselő városban, kicsit lófrálunk, szokjuk a feelinget. A jacht-kikötő mellett hatalmas ingyenes parkoló... gondolom, főidényben zsúfolva, de most szinte üres. A város kis sétáló útján indultunk el, egy egy szebb, szűk sikátorban be-betérve. A lányoknak tetszett a hangulat, az olaszos miliő... Én, a magam részéről: sétáltam.
Nekem leginkább az tűnt fel, hogy a sétáló utcán néha feltűnt egy-egy robogó... bukótlanul... akár gyerek-apa-anya felállásban... Nappal nem világítunk... bukót nem használunk... sétáló utcán motoroznunk... Na, ilyen egy halálra ítélt nemzet. Vagy épp ellenkezőleg? Ilyen egy életre való nemzet, aki nem tűri el, hogy az öltönyös bűnözői réteg mindenféle faszságot letoljon a torkán? Na, mindegy... elektromos rollerrel egyáltalán nem találkoztunk. Most. Viszont nagyon sok lepukkant, az út mentén felejtett robogóval igen. Hát nem tudom... vannak itt előnyök, de a hátrányokat is látni kell. Szutyok egy hely ez kérem szépen. A főbb utcák még elmennek, de ők is csak elmennek, de bentebb, vagy épp kintebb már elég megbotránkozó a látvány.Zsúfoltság, kosz, igénytelenség. Láttunk olyat, hogy a szépen kikövezett kis tér közepén egy félméteres padkával határolt kb. 3m sugarú zöld füves részen, az origóban állt egy szobor. Idilli kép lett volna, ha egy vidám görög társaság nem épp ezen a zöld részen szaratta volna a kutyáját. Amíg az a dolgát végezte, ők jót nevetgéltek, majd tovább sétáltak. Veronika korábban meg is jegyezte a fősétálón, hogy egy csöppet alul vagyunk öltözve, mert nézd a helybeliek milyen kis csinosak... Na, a kutya sétáltatók is csinosak voltak... én meg inkább maradok bunkó, paraszt.
Vagy épp ellenkezőleg? Ilyen egy életre való nemzet, aki nem tűri el, hogy az öltönyös bűnözői réteg mindenféle faszságot letoljon a torkán? Na, mindegy... elektromos rollerrel egyáltalán nem találkoztunk. Most. Viszont nagyon sok lepukkant, az út mentén felejtett robogóval igen. Hát nem tudom... vannak itt előnyök, de a hátrányokat is látni kell. Szutyok egy hely ez kérem szépen. A főbb utcák még elmennek, de ők is csak elmennek, de bentebb, vagy épp kintebb már elég megbotránkozó a látvány.Zsúfoltság, kosz, igénytelenség. Láttunk olyat, hogy a szépen kikövezett kis tér közepén egy félméteres padkával határolt kb. 3m sugarú zöld füves részen, az origóban állt egy szobor. Idilli kép lett volna, ha egy vidám görög társaság nem épp ezen a zöld részen szaratta volna a kutyáját. Amíg az a dolgát végezte, ők jót nevetgéltek, majd tovább sétáltak. Veronika korábban meg is jegyezte a fősétálón, hogy egy csöppet alul vagyunk öltözve, mert nézd a helybeliek milyen kis csinosak... Na, a kutya sétáltatók is csinosak voltak... én meg inkább maradok bunkó, paraszt.Beültünk, vagyis inkább kiültünk egy presszóba, fagyiztunk egyet... 
Mivel nálunk senki se kávézik... ugye...
Mivel nálunk senki se kávézik... ugye... 
Kisétálva magunkat vissza a kocsihoz és a várostól pár kilométerrel található ViewPointig meg sem álltunk. Itt szembesültünk először a smaragd zöld, türkizkék (fiúként mondom: érdekes kékes-zöldes) partközeli víz látványával. Lényegében ezért jöttünk. Jól kinézelődtük magunkat, így az ormon állva azt is láttuk, hogy előttünk, alattunk a partmentén, közvetlen az út mellett van egy keskeny homokos sáv.
Jól kinézelődtük magunkat, így az ormon állva azt is láttuk, hogy előttünk, alattunk a partmentén, közvetlen az út mellett van egy keskeny homokos sáv. 
Megnézzük azt is!
Legurultunk.
Szűk beton vályúba lehetett lemenni, egy udvaron találtuk magunkat. Nagyon meredek volt, már kezdtem félni a visszaúttól, amikor feltűnt az Exit tábla, nyíllal... egy még magánabb területre... szinte egy házon át érkeztünk meg egy nagyobb udvarra, ahonnan egy széles betonlépcső vitt le a partra. Látszott, hogy ez magánterület, de azért egy gyors szemrevételezés belefér. Gondoltuk és tettük.
Aztán egy stranddal arrébb, Kathisma beatch-en megtaláltuk a szállásunkat. Beálltunk a partmentén sorakozó lakóbuszok sorába, tovább kavarva a nációk sokaságát ...
A lemenő nap erejét kihasználva a bátrabbak megmártóztak a hideg, de szép színű tengerben...
A búcsúzkodó fényt kihasználva egy gyors vacsora a parton. Majd a lehűlő időtől hajtva hosszas csevej a kocsiban...
Nem tervezünk nagy dolgokat: a lehető leglassabb tempóban körbe megyünk a szigeten.
Béke
A túra teljes térképét, napi bontásban, itt éred el:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése