14. nap (2023. december 30. szombat)
Ébredni a tengerparton tényleg valami olyan, ami össze nem hasonlítható mással. Még ha ilyen borongós, felhős idő köszönti is az embert, mint ez a mai. Mondjuk nem ért meglepetésként, mert a hosszútávú előrejelzéseket átnézve, már otthon látható volt, hogy az összes péntek-szombatunk felhős lesz.
Amúgy tegnap valószínűleg megtaláltuk a környék legnagyobb, egybefüggő homokos tengerpartját.
A Paralia Kato Samiko névre hallgatót. Tavaly Rió után hosszan keresgéltünk szállás helyeket ezen a részen és egyiket hagytuk ott a másik után. Az akkori log-ból látom, hogy ezen part előtt 3-szor próbálkoztunk - gondolom a sikertelenségen felhúzva magam, itt pont kihagytunk egy 20 km-es szakaszt, közte ezzel a csodával is. Tanulság: még saját magadnak se higgy! 
Na, szóval... szép... nagy... homokos... A partoldalban látványos homokbuckákkal és fákkal... De jó lenne egy motor a fedélzeten. A parton egy-két tengerjáró csónak és nyári tömeg fogadásának nyomai: öltöző fülkék, hatalmas napellenzők, kiépített áramvételi hely... és az elmaradhatatlan: pofátlan kutyusok.
No, meg persze a téli karavánokból jó néhány.
Két matuzsálem és pár modernebb full integrált, na meg a látszólag semmire se való MB100. 
Az egyik 408as Mercédeszt nyomokban tartalmazó francia kollégával szóba elegyedtünk, mert épp valamit kalapált az alvázon. Röviden: ketten a párjával, a telet töltik utazással, franciák (kicsit mogorvák), kb. 2000 km van mögöttük. Hajóval indultak, Olaszország, Szardínia, Korzika... vagy valami ilyesmi... aztán görögben már kerekeken is gurultak. A felépítmény kész ház... és valóban. Egy ilyenben én is el tudnék képzelni egy - időben - sokkal hosszabb utazást is.
A felépítmény kész ház... és valóban. Egy ilyenben én is el tudnék képzelni egy - időben - sokkal hosszabb utazást is.Aztán sétáltunk a dűnék között egy hatalmasat. Így előbb a dűnék tetején, a fák árnyékában egy árnyas kiülőt találtunk, melyen egy hatalmas hálóval leválasztott társalgó, pár fotellel is volt... buli hely! Erről jut eszembe: meg kell, hogy említsem, itt találkoztunk először görög szúnyogokkal... tuti, hogy görögök voltak, mert iszonyat lassan repültek, viszont pofátlanul próbáltak mindenre leszállni, ami kicsit is melegebb volt... ja, és relatíve nagyok is voltak. Simán levadásztunk kb. 20-at így a környék szúnyogmentes lett.
A sétát folytatva, egy bő kilométerrel arrébb (ez még mindig ugyanaz a homokos part ugye...) egy földbe ásott kalyibát találtunk a part mellett. Itt látszott, hogy valaki életvitelszerűen lakhatta ezt a helyet, de már nem. Nehéz eldönteni, hogy hogyan kezeljük ezt az információt, mert kinek a szívét nem dobogtatja meg a tengerparti élet lehetősége... de látva a felhalmozott javak lassú bomlását, szemétté válását... hát az elmúláson kívül más is az ember eszébe jut. Fölég úgy, hogy ezen a hosszú sétán még meg is állapítottuk, hogy meglepően tiszta a tengerpart. Nincs gondozva, nincs takarítva - az öntisztulás eredménye. Csak elvétve láttunk egy-egy emberre utaló hulladékot.
Visszatérve az autóhoz hatalmas takarítás, majd főzés... és takarítás...
A nettelenség miatt sok-sok civódás, szurkálódás... repültek az órák.
Az előttünk álló, még a túrából hátralévő pár napot végig gondolva, arra jutottunk, hogy nem volt egy fényes ötlet a Peliponészoszi félsziget meglátogatása, mert ha időben haza szeretnénk érni, akkor ideje megfordulni és a Korinthoszi csatornán való átkelés már nem fog beleférni - maximum nagyon célirányosan véve a forgatókönyvet. Na, azok meg nem mink vagyunk. Hátra arc! Született meg a döntés... de akkor előtte csak illene megmártózni a vízbe. Ugye?
Ugye?És most jött az újabb meglepetés: a kristálytiszta vízbe gázolva meglepően hosszan csak térdig ( kicsit nagyobb) ért a víz... Még soha nem jártunk olyan parton, ahol ilyen hosszan be lehetett sétálni a tengerbe... már-már kevésnek bizonyult a telefonom zoom tartománya.
Na, a lényeg: kezdett alkonyodni, mire valóban készen álltunk a startra... általában ilyenkor inkább érkezni, mint távozni szoktunk.
Nem tűztem ki magunk elé túl nagy célt: vissza a riói hídon, és szállás a híd lábától jobbra kb. 2km-re lévő első beachen.
Indulás után kb. egy órával sötétedett ránk... nem szeretek lámpával vezetni. De ez van.
A híd elött sok-sok alagút, majd a híd, majd a fizetés... majd 3 perc múlva érkezés a ide:
Ez egy kifejezetten kavicsos part. Nem hiszem hogy strandolásra használnánk, de alkalmas rá. Sokkal nyugodtabb hullámok és a meder alja látható...
Vacsora, tévézés... beszélgetés... és a város fényeitől körbeölelt, árnyékos részen kiválasztott helyen végül: alvás.
Béke
Megjegyzések
Megjegyzés küldése