15. nap (2023. december 31. vasárnap)

 

Ébredés 2024-ben... Az év első napja... Nem is értem, hogy mit keresek ilyenkor egy autóban, egy patak partján.

Azt mondják, hogy az első nap mindent meghatároz az évben... hát legyen. Bár nem hiszek benne. Az elhatározásokban, a tettekben hiszek... A szándékában már nem annyira. Mert ha a szándék elég lenne, akkor sokan csinálnánk teljesen mást, mint amit. Na, de hagyjuk az elméletet, nézzük hogy hogyan is kötöttünk ki eme patak partján.

Az egész úgy kezdődött, hogy kb. 9 évvel ezelőtt tönkrement az Opel Frontérám, amivel egy Skifet húzgálva róttuk Románia úttalan útjait... Egy kisebb vagyont toltam a gépezet újra élesztésébe, de két év és közel 2 millió után feladtam. Hiába a család kedvence, el kell engedni. 450e kemény pénzt kaptam érte... Ezen nagyon felhúztam magam. Ekkora pénzkidobás után illik a megtakarítás felé nyitni. Túrázni szeretünk... Románia offroad részeit is. Olcsó és nagyobb hasmagasságú autó kell... Mekkora buli lenne egy Wartburggal útra kelni! De erről végül lebeszélt a szerelési ismereteim határait ismerő szerelő: nem boldogulnál a titokzatos elektromos hibákkal a hegyekben... De mi van még, ami nem terepjáró, de viszonylag nagy a hasmagassága? Ja, és ne feledjük: alapban 450e lenne az ideális keret. Sok-sok nézelődés és gondolkodás után jutottunk el a kisbuszokig. Ezek alapban magasabbak, mint a személyautók... gondoltam. Mivel konkrétan még utasként sem ültem előtte egyben se. Na, de 450e nagyon behatárolta a kínálatot. Egy-két bontószökevény... vagy tipp-topnak látszó, de... és ugye a "de"-s autóktól épp most ment el a kedvem.

Vagy túl messze kezdtem ezt a patakpartos sztorit?

Na, mindegy... még mindenki csak most józanodik - fel sem fog tűnni, hogy mit olvasol...

Végül Pécsen hirdettek egy Mercedes MB100-at... 450e. Micsoda véletlen... Természetesen az autón minden rendben van - mondta a telefonban az eladó... hamar kiderült, hogy egy roma gyerek. Romától nem veszünk autót! - világosított fel mindenki... A harmadik beszélgetésnél eljutottunk oda, hogy ha átutalom neki az eredetiségi vizsga árát, akkor megcsinálja azt és ha még sem viszem el az autót, visszaadja kp... Velem lehet beszélni: felültem a Yamaha Sky 50-es robogómra és pénteken, meló után egy fenékkel lenyomtam a Szeged-Pécs távot.

Nem nagyon néztem át az autót... hatalmas volt és fehér... leginkább. A próbakörön kértem egy, minden sebességfokozatot érintő bemutatást és ennyi - nekem kisbusz kell, ez meg az. Megálltunk egy kormányablaknál és ott helyben névre írtuk. 420e-ért lett az enyém...

Friss műszakival. Ha csak ezt a 2 évet kibírja és utána 200e-ért eladom, akkor is megéri a két nyaralást. Gondoltam.

Beültem, indítottam és go home!

Nagy-nagy kétségeim voltak egész úton... az autóból dőlt a forróság... Az első két ülés közötti motorból ordító hangok jöttek 60 felett... Megfőlök és megsüketülök... Engem otthon megfognak ölni. Hazaérek egyáltalán? Még jó, hogy itt a Sky... De a bármelyik kanyarban széteső hangok és a gyanús hősugárzás ellenére simán vette a lapot... Tolatásnál olyan, mintha egy sorházzal tolatna az ember... hátranézel és soha nincs vége. Talán ezért szoktam át a tükörből tolatásra...

Na, mindegy: a nevemen volt és működött. Otthon se volt rá senkinek egy rossz szava se. Elfogadták. Itt-ott ette a rozsda, itt-ott zörgött ez vagy az... de szép lassan összeszoktunk. Így, amikor a kovidőrületben a lélegeztetőgépről elkerülve tudatosult bennünk, hogy "de hát mi még görögben sem voltunk és így halunk meg..." nem volt kérdéses, hogy mivel vágunk neki.

Na, így kezdődött ez a görög őrület, amiből végül is telelés lett, mert a meleg nyarakat inkább a hűvös hegyekbe töltjük.

Jól is tartottam?

Szóval felébredtünk a riói híd árnyékában... egy nagyon kavicsos partszakaszon, amelynek tiszta vizűségéről tanúskodott a reggeli part menti halrajzás. Nem vagyunk horgász emberek, de szinte kézzel lehetett volna a partról egy-két heringszerűséget fogni...

 

 

 

Pár fotó, majd indulás... haladjunk hazafelé, mert jó lenne még a hétfői munkanap elött 1-2 napot otthon is szabadon eltölteni...

Haladunk.

Veronika a környező növényzetet bambulva nagyokat sóhajtozik... itt is megállhattál volna... ott egy pici olajfa csemete! - szorítja a kis lopó ásóját... De lassan nem férünk a felszabadított növényektől, bár tény: a szén-monoxid mérgezésünk ellen jó hatással lehetnek.

Néha azért megállunk, mert nem rohanunk sehova...

Mikor érünk már oda? - kérdi Hugó... A patakhoz, a meleg vizű patakhoz...

Még 30 km...

20

Basszus lehet, hogy beragadt a fékem... vagy valami... Határozottan lejt az út, de ötödikből kénytelen vagyok visszapakolni negyedikbe, mert nem bírja... Fülelek... keresem a szokottól eltérő zajokat... egy halk, eddig nem jellemző nyikorgás... de ezt már minimum 2e km-rel előbb is hallottam... Lehet, hogy most ért valami a kopásának a végére? Haladunk... de fura, hogy lejtőn lefelé gázt kell adnom... Nézd meg - mondom a többieknek, ha leveszem a lábam a gázról, benyomott kuplunggal is határozottan lassítunk.

Egy kis kiszélesedés az út mellett. Gyors bevágódok, hogy megtaperoljam, vajon melyik felni melegszik... Látjátok? Nem is kell fékeznem, hogy megálljunk... - mutatom nekik. Kezdik érteni, itt baj van.

De a lassító gurulás végén ér az igazi meglepetés... amikor is a megálló MB100 könnyedén megindul hátra felé... Mi a szösz? Puklira álltam. Kicsit előrébb megyek... és újra megindul hátrafelé... Könnyedén, kecsesen felgurulunk a lejtőn. Oh... nem rég láttam egy youtube videót, ahol pont ezt a jelenségét mutatták be: antigravitáció... A lejtőnek felfelé gurultak az autók... Na, már oda is megírtam, hogy dehogy... az autó a lejtés irányába gurul....max nem látod jól. Na, mi se látjuk jól... és megnyugodva folytattuk a gázzal támogatott "gurulásunkat" lejtésnek lefelé - mert ezt mindenki így látta..(Azért a helye megjelöltem... )

10

9

8

7

6

5

4

3

Opsz... itt volt a hőforráshoz a lejáró. Nem baj, majd a másik oldalra parkolunk...

De aztán csak visszajöttünk és pontosan a tavalyi helyre álltunk be.

 

Hatalmas csobbanás a forró vízbe. Mesés, isteni és kellően büdös ahhoz, hogy ne vidd túlzásba...

Kis szemétgyűjtés a táborhely környékén, hogy ne fájjon annyira a látvány..Majd egy túra főút alatt átvivő, a patak folyását követő úton... Jééé.... A főút másik oldalán - tehát a hegytől messzebb eső, sík részen - sokkal mélyebb medencék vannak kialakítva... 

 

Na, mindegy: mi már maradunk! 2023 pedig távozik minden bújával, bajával és örömével!

Boldog új évet nektek!

....

 

 

A túra teljes térképét, napi bontásban, itt éred el:

Google Maps