12. nap (2023. december 28. csütörtök)
Ébredés a világ tetején, a kis kápolna árnyékában. Alattunk a tenger és Lefkáda városa. Erről készítettem pár felvételt a napkelte előtt, és a napkelte pillanatában is.
Reggeli után hagytunk időt a Teónak gyakorolni a jó akusztikával bíró ki épületben... messze 15 óra után szántuk csak rá magunkat az indulásra. Eddig leginkább bambultuk a körülöttünk elúszó felhőket, közösségi életet éltünk, beszélgettünk.
Lefkádán még megnéztünk egy szabadon látogatható monostort, saját kis állat simogatóval.
A monostor nagyon rendezett, jól karban tartott volt. Látszott, hogy van gazdája... Valahol itt is érezhető, hogy a rendhez határozott irányítás kell... csípjük mi ezt a liberalizmust, de fogadjuk el, nem igazán értünk meg reája ...
Ezek után érzékeny búcsút vettünk Lefkáda szigetétől, amely mély, azúrkék öbleivel, szűk, kanyargós útjaival, a domborulatait borító tarka növényzetével, természeti képződményeivel örökre felírta magát a kedvenc helyek listájára.
Az öreg kontinensen immár egy új autópályán (5a) robogtunk a riói híd felé... Sok esélyünk nem volt, hogy még világosban oda érjünk és nem is nagyon akartunk... 
Így szálláshelyet kutatva száguldoztunk. Az autópálya túl sok lehetőséggel nem bírt, de mivel be volt kapcsolva a GPS-en a fizetős utak kerülése, így a kapuk kerülgetése miatt kb. 20 km-enként azért adódott lehetőség az alsóbbrendű utak mellett parkolót találni.
Így szálláshelyet kutatva száguldoztunk. Az autópálya túl sok lehetőséggel nem bírt, de mivel be volt kapcsolva a GPS-en a fizetős utak kerülése, így a kapuk kerülgetése miatt kb. 20 km-enként azért adódott lehetőség az alsóbbrendű utak mellett parkolót találni.
Hát nem szeretném az időtöket rabolni, ez egy ilyen nap volt.
A túra teljes térképét, napi bontásban, itt éred el:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése